Miért rossz az iskolai szegregáció?
December 3-án a Széchenyi István Szakkollégium vendége Mohácsi Erzsébet volt, Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány kuratórium elnöke. Alább egy összefoglaló a beszélgetésről.
A beszélgetés elején röviden bemutatta, hogy mivel is foglalkozik immár 5 éve az alapítvány: a szegregáció különféle formái ellen harcolnak a honi oktatásban.
A közvetlen szegregációról beszélünk, amikor teljesen elkülönítve, más-más iskolában tanulnak a roma és nem roma tanulók, vagy egy iskolán belül külön épületet kapnak, de létezik osztályok közötti és osztályon belüli, tagozatonként megtestesülő elkülönítés is.
A közvetett szegregációval is foglalkoznak, azokat a folyamatokat próbálják felfedni, melyek által kevésbé tetten érhető módon ugyan, de elérik, hogy a roma és nem roma gyerekek külön tanuljanak.
A szegregáció növeli a munkanélküliséget
Mohácsi hangsúlyozta, hogy a szegregáció nem csak törvényellenes, hanem kártékony társadalmi-gazdasági hatásai is vannak. Ezek közül kiemelte, hogy sok szegregált iskolában kihasználatlan kapacitások vannak, így fenntartásuk drágább az optimálisnál. Hosszabb távon pedig a szegregált iskolák munkanélküliséget termelő hatásával kell számolni, hiszen az onnan kikerült diákok nem kapnak versenyképes tudást, amivel jobb középiskolákba felvételizhetnének, a szakiskolákban pedig döntő többségében nem a munkaerő-piaci igényekhez igazodó oktatás folyik.
A feszültség forrása a szülők és diákok körében Mohácsi meglátása szerint abból fakad, hogy nem ismerik egymást a romák és nem romák. A tanároknál pedig az okoz gondot, hogy tudják, a roma tanulók általában nagy lemaradásokkal küszködnek mire iskolába kerülnek, így ők plusz foglalkoztatást igényelnének, ami többletterhet ró rájuk.
Az óvodában kezdődik
A beszélgetés során szóba került az óvodai szegregáció léte is. Ezzel kapcsolatban vendégünk rámutatott, hogy bár van Magyarországon elvileg annyi férőhely, mint ahány óvodáskorú, de ezek nem gyerekszám-arányosan oszlanak el. Ebből adódóan vannak olyan körzetek, ahol egy évvel hamarabb kell a szülőknek ez irányú igényüket benyújtani, s itt előnyt élveznek a dolgozó családok gyerekei, hiszen őket valóban nem tudják hová tenni napközben. Mohácsi azonban rámutatott, hogy az óvodába járatásra a munkanélküli szülők gyerekeinek más szempontból nagyobb szükségük lenne, hiszen itt más mintát is látnának, más környezetben is érné őket szocializációs hatás, mint a hátrányos helyzetű család. Mohácsi szerint ott, ahol nem is akarják a roma szülők beadni a gyereküket óvodába, pozitív ösztönzőkkel kellene rávenni őket erre, például ösztöndíjjal.
Az óvodai szegregáció hatása meghatározó már az általános iskolába kerüléskor is, mert sokszor kisegítő iskolákba küldik e gyerekeket azzal az indokkal, hogy nem jártak óvodába és túl nagyok a lemaradásaik a kortársakhoz képest. Ezekben az iskolákban felülreprezentáltak a romák, s önmagában árulkodó tény, hogy a speciális képzést igénylő gyerekek aránya Magyarországon 7 %-körül van, míg más európai országokban ennek csupán fele, harmada. Mohácsi feltételezi, hogy nincs ekkora arányú különbség országonként, itt valójában arról van szó, hogy egyfajta pótcselekvésként sorolják ide sokszor indokolatlanul a magatartásproblémás roma gyerekeket. Ezt bizonyítandó elmesélte, hogy megvizsgáltak egy ilyen iskolában kb. egy tucat roma gyereket külső szakértőkkel, akik egyöntetűen állították, hogy nincsen semmilyen értelmi fogyatékosságuk. Ezt az ügyet is perre vitték, de mivel a bírósági szakértői bizottságokba ugyanazokat az embereket ültették, akik ezeket a gyerekeket 6-7 évvel azelőtt speciális képzést igénylőknek sorolták be, természetesen megerősítették akkori szakvéleményüket és az elmarasztaló ítélet elmaradt. A kudarc ellenére statisztikailag kimutathatóan csökkent azokban a megyékben a kisegítőbe íratott roma gyerekek száma, ahol az alapítvány ilyen jellegű bírósági eljárást indított.
Mi a megoldás? - Új felosztás
További példaértékű előrelépésről számolt be Mohácsi Hódmezővásárhelyen, ahol feltérképezték a hátrányos helyzetű gyermekek lakóhelyeit, majd ez alapján úgy osztották fel újra az iskolakörzeteket, hogy mindenhova egyenlő arányban kerüljenek. Emellett együttműködési megállapodást írtak alá az ottani egyházi és alapítványi iskolákkal, melyben kikötötték, hogy nekik is kötelező felvenni hátrányos helyzetűeket. Természetesen a szabad iskolaválasztás joga továbbra is megmaradt, pusztán az iskolák szabad diákválasztása szűnt meg az intézkedések nyomán.
A szegregáció felszámolására Mohácsi szerint a borsodi térség teljes egészében cigányok lakta falvaiban is van lehetőség: meg kellene szüntetni a helyi kisiskolát és busszal a környékbeli nagyobb települések iskoláiba kellene vinni a gyerekeket.
Az alapítvány munkája során a roma önkormányzatokkal is sokat van kapcsolatban. Utóbbi teljesen alá van rendelve a települési vezetőségnek - még saját bankszámlája sincs -, így velük szembenálló véleményt ritkán mernek megfogalmazni. Aki ezt mégis megteszi, arra sokszor a teljes anyagi ellehetetlenítés vár. A polgármester és a képviselők pedig újraválasztásuk érdekében a többségi szavazóknak kívánnak kedvezni. Így fordulhatott elő például Hajdúhadházán, hogy az egyenlő bánásmód törvényét megszegték az iskolai szegregáció egyik fajtájával, amit a Legfelsőbb Bíróság is kimondott 3 év pereskedés után. Ennek legsúlyosabb következménye az lett, hogy nem pályázhat a település uniós forrásokra.
A minisztérium most épp nem vevő a témára
Mohácsi a közönség egyik kérdésére válaszolva elmondta, hogy a mostani minisztériummal kevésbé szoros és együttműködő a kapcsolat, mint az előzővel, s nem is veszik igénybe az általuk készített tanulmányokat, javaslatokat. Hangsúlyozta sokéves tapasztalatát: minden személyfüggő, akár az osztályteremben, akár a minisztériumban vagyunk. Ha van akarat a szegregáció csökkentésére, akkor annak megtalálják a megfelelő módját.
